Újra munkában

Igen, ez a nap is eljött, végre!!!! Igaz, nem álmaim állása, de minden más szempontból nagyon kedvező, főleg , ami az időbeosztásunkat és a családi életünket illeti. Egy nagyon szép 4 csillagos szálloda, ahol dogozom kb. 5 percnyire van tőlünk és reggeliztetek, ami azért elég strapás. Aki ebben a szakmában dolgozik, tudja miről beszélek. Nagyon korán kelek, 4.15-kor, 6.30-kor kezdek, viszont délben végzek, így odaérek Dórciért az oviba 1-re. Csak napi 6,5 óra, de megállás és szünet nélkül....Második hete csinálom, és most érzem úgy, hogy kezdem megszokni, már nem élő hullaként jövök haza, sőt mikor hazaérek, úgy érzem hegyeket tudnék arrébb tolni. Úgyhogy le sem ülök, gyorsan megcsinálom itthon, amit kell, rohanás a gyerekért és miénk a délután. Így viszont este 9-ig vagyok hitelesítve, na akkor azért már érzem a fáradtságot. dórci már nem mindig alszik délután, viszont így este fél 8-kor már ágyban van és legkésőbb 8-kor alvás van. Ja és egyedül alszik már el, szerencsére nem kell az ágya mellett ülnöm. 3,5 év alatt ezt is megértük :-))) 

Egyenlőre hétfőtől péntekig vagyok mindennap, és a hétvége szabad, direkt így vállaltam. De ez nekik is jó, mert lévén üzleti vendégekkel vannak tele, hétköznap nagyon erős a forgalom, ezen belül is a kedd-szerda-csütörtök, amikor is kb. átlagosan 170 fő reggeli van...

A kollégák nagyon rendesek, normálisak, még magyarok is dolgoznak, akik meglepően kedvesen fogadtak. Most már tényleg kezdem hinni, hogy csak otthon marják egymást halálra honfitársaink.

Azért majd hosszútávon szeretnék valami olyat csinálni, ami közelebb áll hozzám minden szempontból (tapasztalat, diploma :-) stb) de egyenlőre az időmbe csak ennyi fér bele. 

Attila nagyon ügyesen viszi minden reggel a kisasszonyt oviba. Jó kis csapatot alkotnak. Eddig megúszták minden nehézség nélkül, csak egyszer egyszer fordult elő, hogy pizsama felsőben ment a gyerek oviba :-)))

Megérkezett hozzánk látogatóba Nagyi, úgyhogy ismét jövünk-megyünk kirándulunk, illetve csak mennénk, mert ide is megérkezett a rossz idő, állandóan esik, úgyhogy olyan sok helyre sajnos nem tudunk menni, de azért próbálkozunk :-))

Zajlik az élet :-)

Bocsi, hogy eltűntem, csak gyűjtögettem a történéseket, hogy aztán megoszthassam veletek :-) Na jó, azért semmi különleges nem történt. Dórcinak nagyon tetszik az új ovi, hang nélkül megy minden reggel. Szeret ott lenni. Szerencsére a kedvesebbik, nekem szimpatikusabb óvónéni vette őt kezelésbe, Jenny-nek hívják. Nekem kicsit tapasztaltabbnak és elkötelezettebbnek tűnik, mint a többiek. Mindig mikor megyek érte, részletesen elmeséli, hogy mit csinált Dóri, kivel, mit játszott...szóval egy kicsit megnyugtatóbb. Ok, most már tényleg lelazulhatok, jó kezekben van a gyerek :-) Ma pl. egész délelőtt ebédig az ovi mögötti parkban volt a csapat, egy szép játszótér is van ott, kilátással a tengerre...és büszkén mesélte ma Jenny, hogy Dórci szólt neki angolul, hogy pisilnie kell. 

És jövő héttől meg már egész délelőtt ott lesz, reggel 8-délután 1-ig, ott fog reggelizni és ebédelni is. Ráadásul ma tudtam meg, hogy 2 féle ebédből lehet választani, így reggel a szülők eldöntik, hogy mit ebédeljen a gyerkőc. Attila fogja őt vinni, minden reggel, mivel úgy néz ki, én meg dolgozni fogok itt egy közeli szállodában. Elvileg csak hétfőtől péntekig, de majd meglátjuk. Holnap megyünk táncikálni, gyerek zumbára, hát izgi lesz, majd arról is beszámolok. Dóri már nagyon várja, főleg, hogy ott lesz az új kis barátnője, Viki, akivel nemrégen ismerkedtünk meg és magyarul tud vele beszélgetni, ami nála egy elég erős szempont, mint tudjátok :-)

És a közelmúlt képekben:

Oviváltás..???

Amit nagyon szerettünk volna elkerülni, az most elkerülhetetlenné vált. Dórci új oviba megy! Mint tudjátok nagyon szeretnék már végre újra dolgozni, sok volt nekem ez a 4 év itthon, már kezdtem befonni a hajam az itthon léttől. Na nem azért, mert annyira unatkoztam, ismertek, nem nagyon ültünk otthon soha a kisasszonnyal:-) folyton volt program - hanem mert már nagyon hiányzik az aktív, mindennapos elfoglaltság, no meg persze a pénz sem fog rosszul jönni! Én már szívem szerint egy teljes munkaidős állást keresnék, de azért ez nem ilyen egyszerű. Egyrészről, Attila próbál csitítani, hogy sokat vállalnánk így időben, nagyon elfáradnék és ez nem lenne jó. Ebben mondjuk teljesen egyetértek vele, igaza van, hogy első körben sok lenne. Na meg persze akkor Dóri is egész nap oviban lenne, ami szintén nem kevés pénz, ismerve a skóciai magánovik díjszabásait :-(( Próbáltam olyan munkát találni, ami nagyon korán kezdődik és legkésőbb délelőtt 10.45-ig tart, hogy odaérjek az oviba 11.15-re, de nem igazán találtam. Ahová elküldtem az önéletrajzomat, oda is be is hívtak, de sajna mikor mondtam, hogy meddig tudnék dolgozni, nem tudtunk megegyezni. Szóval úgy döntöttünk, hogy muszáj az oviváltás. És nemcsak azért, mert én mindenáron dolgozni akarok, hanem azért is, mert meg vagyunk róla győződve, hogy egy közel 4 éves gyereknek nem elég a napi 2,5 óra gyerektársaság, szerintünk többre van szüksége ennél. Találtam is itt Cove Bay-ben egy aranyos kis magánovit, valami csoda folytán még hely is volt, ami szintén nem jellemző, mivel az átlagos várólista a magánoviknál Aberdeenben 6-12 hónap!!!! Itt valószínűleg azért volt, mert kertvárosi övezet, viszonylag sok az idős ember (most kezdték el átadni az új részét Cove Bay-nek) és 3 magánovi is van a környéken, plusz 2 állami is. Ezen a linken meg tudjátok nézni : http://covebay-nursery.co.uk/

Szóval hosszas levelezés és kommunikáció után ma volt az első beszoktatós nap. Dóri az elején elég visszahúzódó volt, aztán leült rajzolni, és igazán akkor oldódott fel, amikor előkerült a Disney hercegnős puzzle :-) Hasalt a földön (óvónéni is) a többi gyerekkel és rakták a puzzlet. Mikor az ovónéni fel akart állni, akkor a Dóri elkapta a kezét és visszahúzta a földre :-) Egyem még, megszólalni még nem mert, de így szólt neki, hogy játszanak még :-) Rögtön odajött egy kislány is, Hannah és rajzolt a Dórinak, aztán odaadta nekem, hogy ez a Dórié :-) Mondta is a Dóri, kifelé menet: " Azt hiszem talán ő lesz a barátom itt" A fotón ő ül Dórci mellett.

Még holnap ott maradok vele, de aztán hétfőtől élesben megy a dolog. Egyenlőre még ide is 2.5 órát fog járni, de az van megbeszélve, hogy amint találok munkát, maradhat délután 1-ig. Viszont így akkor reggel 8-1-ig fog járni, és ez már fizetős is lesz. Így viszont könnyebb lesz elhelyezkednem, mert Attila reggel el tudja őt vinni, én meg megyek érte. Kap reggelit, snack-et és ebédet is. Aztán szép lassan, ha már ő is beilleszkedett, meg én is :-) akkor majd később én is egész nap fogok dolgozni, ő meg oviba járni. De egyenlőre egész napra még nincs is hely. 

Hát izgi lesz, remélem szeretni fogja, sokat beszélgetünk most erről a helyzetről, ahogy látom kezdi elfogadni. Jó, tudom, a gyerekek könnyen veszik az akadályokat, meg hamar alkalmazkodnak, de azért, ugyanúgy, mint nekünk, nekik is nehéz feldolgozni a változásokat a maguk kis szintjén és csak remélni  tudom, hogy ez a sok minden, ami az elmúlt 1,5 évben történt velünk, nem marad meg benne negatívumként és boldog kisgyerek lesz.

Hurrá, kempingezünk!

Köszönhetően az időjárás előrejelzésnek, ami gyönyörű időt (fagypont felett nem sokkal) mutatott a hétvégére, úgy gondoltuk, hogy újból belevágunk a kempingezés örömeibe és elindultunk kedvenc tájrészünk felé a Cairngoms National Park-ba. Azon belül is Pitlochry nevű városka felé vettük az irányt, ahol már volt alkalmunk járni és egyszerűen mesés kis ékszerdoboz. Most egy másik kempingbe foglaltam szállást, mint a múltkor, a végén kiderült, hogy sajna jobb volt az előző kemping, de a fedett medence és a szauna lehetősége elvette az eszemet :-) 

Szokás szerint késve, este érkeztünk, nem sikerült Attilának korábban elszöknie, mint azt terveztük, úgyhogy  csak remélni tudtuk, hogy sikerül még világosban odaérni, lévén, hogy a sötétben lévő sátorállítás tartogathat meglepetéseket....Na hát ez sikerült is, DE, amit kiosztottak sátorhelyet, azon már "laktak", úgyhogy amíg, "vissza a recepcióra és most mi lesz, hol verünk sátrat" futkosás közepette szépen ránk sötétedett :-) 

Így hát nekiálltunk töksötétben sátrat állítani, de azért hála a kempingezők összefogásának és az általuk biztosított elemlámpa rengetegnek sikerült is. Kicsit féltünk az éjszakától, hogy konkrétan rommá fagyunk, de legnagyobb meglepetésünkre nem, csaj hajnalban kellett egy picit rásegíteni a komfortérzetünkre. Éjszaka is 14-15 fok volt, így szerencsére megértük a reggelt, minden végtagunk ép maradt és még Dórci sem nyekergett, hogy fázik, mondjuk hajnalban közénk vetődött, elmondása szerint, nehogy megfázzunk.

Ebbe a kempingbe viszont többet nem megyünk, mivel elég zajos volt (közel volt az út) és a sátorhelyeket nem a terület legjobb helyére tették. Messze mindentől, összezsúfolva..

Szombaton gyönyörű idő volt, hét ágra sütött a nap, így elindultunk egy kicsit körbenézni. Kávé elvonási tüneteimet enyhítve, gondoltuk beugrunk valahová kávézni, addig tekeregtünk, amíg Pitlochry városka előtt rábukkantunk egy kis tóra, aminek a partján egy kis faházas, nagyon hangulatos kávézó, reggeliző, étterem állt. És ami a lényeg (azon kívül, hogy finom volt a kávé), hogy egy komplett kacsa társadalom lakott a tónál, akiket lehetett etetni a kávézóban kapható eledellel. Így mindenki megtalálta a maga szórakozását. Hihetetlen, de Attila teljesen beleélte magát a kacsaetetésbe, az első 2 zacskónál még tolongtak a zabagépek, de a 4. zacskó megvétele után a kacsák már egyáltalán nem voltak éhesek, látszólag tök jól laktak. A legédesebb az volt, amikor Dórcit rávettük arra, hogy menjen be egyedül és kérje ő a pultostól a tápot. Legnagyobb meglepetésünkre sikerült is, mivel annyira lelkes volt a kacsák miatt, hogy levetve minden gátlását, bement és azt mondta: "Duckfood please" és odaadta a pénzt. 

Aztán a kocsit a parkolóban hagyva besétáltunk a városba. És pont belefutottunk a Pitlochry Highland Games-be, ami egy vándor rendezvény Skóciában és egész évben hétvégente mindig más városban rendezik meg. Ez egy nagyon tradicionális több száz éve futó skót és kelta hagyomány, ilyenkor mindenki a népviseletébe öltözik (kilt, vagy ha így jobban tetszik skót  szoknya) és felvonulnak a városban, illetve maga a játék mindenféle versenyből áll (kötélhúzás, ír tánc, skót duda fújó verseny stb). Be is mentünk magára a rendezvényre, ami nagyon hangulatos volt. Aztán délután pedig vissza a kempingbe és irány a wellness részleg. Jajjj, de jó volt, Attilával felváltva szaunáztunk, sajna Dórcit nem lehetett bevinni, pedig egy 2 perce be akartuk, meg eléggé benne van a náthában szegényke, és a múltkor is nagyon jót tett neki. Ráadásul nem is volt annyira befűtve, de a Health and Safety hazájában nem volt esélyünk....de azért nagyon jól érezte magát a kisasszony. Egyszer ugyan, amikor én pont nem voltam a vízben (ő gyerekmedencében pancsolt), én kint ültem egy széken 5 méterre tőle, na pont akkor megcsúszott és le a víz alá. Szegénykém nem tudott felállni, teljes pánik, fuldoklás..az úszómesterrel egyszerre landoltunk a gyerekért, de én voltam a gyorsabb :-)) Szerencsére semmi baj nem történt, szerintem a pasi jobban megijedt, mint a Dóri vagy én, mert még 10 perccel utána is kérdezgetett, hogy tuti jól van a gyerek? 

Este meg grilleztünk, komolyan ha tehetném én csak ilyen kajákat ennék, annyira finom volt és olyan hangulatos is volt.

Vasárnap sajna már nem volt ilyen szép idő, úgyhogy sátorbontás és összepakolás után elindultunk hazafelé, azért még megálltunk kacsát etetni és kávézni :-) És végül a kastélyelvonási tüneteim is enyhültek, mert megnéztük a Braemar-i kastélyt, igaz csak Dórci és én, mert Attilát annyira feldobta a kastélylátogatás lehetősége, hogy inkább a parkolóban maradt és kipihente a hétvége fáradalmait...:-) 

Napos vasárnap Edinburg-ban

Vasárnap leugrottunk Edinburgh-ba, mert kellett a szállodába egy pár holmi, amit az ottani IKEA-ban lehet kapni. Miután túlestünk a bevásárláson és az ebéden egy kicsit kirándulgattunk, dombot másztunk és jól elfáradtunk, főleg Dórci, aki becsülettel megmászta az emelkedőt, hogy megnézzünk egy romkápolnát. Nagyon szép volt onnan a kilátás, alatta pedig találtunk egy kis tavacskát tele hattyúval.

Hazafelé egy tengerparti utat választottunk, úgy mentünk el Dundee-ig, aztán fel a pályára és haza. Nagyon jó kis nap volt.

napok jönnek-napok mennek

Csak hogy meg ne szakítsam a lendületet, írok pár sort. Igazából semmi jelentős nem történt, most már itt mennek szürke hétköznapjaink. Dórci lendületlenül nyomja az ovit, 1 napot sajna ki is hagytunk, mert benyelt valami vírust és nagyon csúnyán köhögött, meg folyt az orra. Nem volt semmi komolyabb, de azért a hétvégéhez hozzácsaptunk egy pihenőnapot. Attila is ágynak dőlt, őt jobban megviselte, úgyhogy haza is jött a munkából egyik nap dél körül. Képzelhetitek mennyire rosszul volt, ha hazajött...????

Szóval az ovi, éppen tegnap kérdezte tőlem Miss Lawrence, hogy Dóri beszél-e otthon angolul, merthogy az oviban elkezdett kommunikálni és mondogat szavakat, illetve válaszol ha kérdezik!!!! Ez azért nagy szó, mert eddig ilyen nem volt. Itthon persze, beszél, de csak ha mi nem látjuk, főleg játék közben, amikor elfeledkezik magáról....akkor nagyon cuki. Az előbb megpróbáltam felvenni, de lebuktam, persze kizavart  a szobájából.

még az ovira visszatérve egyik nap kapott egy "Star Student" feliratú matricát a ruhájára, mert a könyvtárban nagyon szépen viselkedett, nem beszélt (na de majd később!!!) és szépen ülve hallgatta a mesét. 

Voltunk "kedvenc" piacozni is, elvileg Hamupipőke jelmez vadászat céljából, de persze egyet sem láttam, majd ha nem keresem, biztos lesz 100. De azért habos-babos hercegnőset találtam, úgyhogy egy olyat kapott is.

Az idő változatlanul nem jó, vannak napok, amikor süt a nap....akkor megyünk is ide-oda, vagy a kertben vagyunk, de sajna itt már nem lesz nyár. Tavaly sokkal jobb idő volt, már a skótok is depressziósak, ez már nekik is sok :-(( 

És a jó hír, ma lefoglaltuk a repjegyünket Karácsonyra haza, úgyhogy indulhat a visszaszámlálás :-)) December 16-27-ig leszünk otthon.

Első nap az oviban

Dóri első napja az oviban jobban telt, mint amire számítottam. Azért egy pici sírás volt,amikor otthagytuk, de aztán amikor mentem érte, csak odaintegetett és visszafordult, hallgatni tovább a mesét...:-)) Kérdeztem az óvónénit, azt mondta rendben volt, jól érezte magát, még a snack-et is megette, ami tőle azért fura, mert eddig nem nagyon fogadott el ételt az oviban. Miss Lawrence nevetett is, mondta, hogy szerinte csak nagyon éhes volt. Merthogy most már a délelőtti csoportba járunk, büszkén is meséli mindenkinek, hogy ő már nem kisovis, hanem "pre-school-os", ami itt már az iskola előkészítős csoportot jelenti...és igen, elvileg jövőre meg suliba menne, hát.... :-(((