Dóri aranyköpése

Dórika élete első chipsét itt Skóciában kóstolta meg, eddig ez szerencsére kimaradt az életünkből. Attila vett magának és persze ezt neki is meg kellett kóstolnia.
Az első falat után:
-Apa, kérek még csipeszt!

2.hetünk

Úgy néz ki, megvan a lakásunk, hurrá! Jövő héten költözünk. Nagyon jó kis lakás, 2 hálószoba, szép nappali kihúzható kanapéval, tágas konyha, szépen felújított fürdőszobával, NAGY KÁDDAL!!! :-)) ennek Dórci örül a legjobban, mert szegénykémnek már nagyon hiányzik egy úszkálós pancsi. Mostanában nagyon sokat mondogatja, hogy haza akar menni, mert hiányzik a szobája, meg az ágyikója. Tegnap azzal sikerült megnyugtatni, hogy egyik kis barátjának sincs 2 gyerekszobája, csak neki lesz...na ez bezzeg tetszett neki:-))) Ebben a lakásban az a jó, hogy innen a tulajdonos költözik most ki, mert Angliában kapott állást és ezért adja ki. De soha nem volt bérlakás. Egy negatívuma van, a vajszínű, süppedős padlószőnyeg... ami önmagában nem probléma, csak hát lelki szemeim előtt látom, amikor Dórci jön hüppögve, hogy Anya kiömlött a szörpi, leesett a Danonino, pápá kaució.....

Hát azért nem semmi lakásokat láttunk ám. Egyik lelakottabb volt, mint a másik. Ennek szerintem az az oka, hogy itt 70%-ban bérlik lakásokat és a bérlők egymásnak adják át a kilincset, miket láttam, te jó ég...Volt egy lakás, ahová beléptem, és felfordult a gyomrom, látta az ingatlanos rajtam, hogy valami nem kerek, mondta is, hogy igen egy kicsit állott itt a levegő, mert 2 hónapja nem volt kiadva. Szerintem inkább 2 éve.....Azt hiszem a nappaliig jutottam el, mondtam a pasinak, hogy köszönöm szépen, de ne is menjünk tovább, mert ez nem az, amit keresünk.

Végre lejutottunk a tengerpartra, akkor már 3 napja gyönyörű, napos idő volt 20-22 fok, gondoltam, csak nem olyan hideg, legalább a lábunkat lógatjuk egy kicsit. Többen, gyerekek is ugrándoztak a "habokban". Levettük a cipőnket, és elkezdtünk sétálni a puha, meleg homokon a víz felé. Itt még olyan görög tengerpartos feelingünk volt, lelkiszemeim előtt láttam, ahogy sétálgatunk a vízben, a kellemesen langyos tenger hullámai nyaldossák bokáinkat. Na akkor mondom, sikítva menekültünk ki az első, vízzel való találkozunk után, iszonyat hideg volt, de az a zsibbasztó hideg. Futás a meleg homok felé!!!! Azért Dóri még egy kicsit ugrándozott, futkározott, ahol víz nem érte a lábát. szegénykém a saját lábában esett is egy hatalmasat, át is kellett öltöznie, tiszta anyja...:-) Úgyhogy kedves sógornőm (ha olvasod), nem tudom, hogy lesz ebből bátor megmártózás. Én ezt egy kicsit átértékeltem...:-)

Csináltunk képeket is, videót is. Puszi mindenkinek, legközelebb már a lakásunkból írom a blogot.

Lakáskeresés

Hát a múltkor nem tévedtem el, de ma igen, elég rendesen méghozzá. :-))) De meg tudom magyarázni. Minden ház, minden utca tök egyforma volt. Ráadásul stresszelt az is, hogy időre kellett menni, természetesen késésben voltunk, mert picike nyuszikámnak nem volt mindegy, hogy melyik babájával alszik a babakocsiban, melyik cumit hozza magával és persze a babának is kellett plusz ruha is, mégiscsak Skóciában vagyunk. Tudom, persze legkönnyebb a gyerekre fogni, de tényleg így volt :-))) Na mindegy, ma volt a napja, hogy megnéztük az első lakást. Mikor végképp pánikba estem, hogy hol a bánatban vagyok, hívott Attila, hogy az ingatlanos már hívogatja őt, hogy hol a túróban vagyunk, ez sem volt épp stresszoldó információ. Végül megérkeztünk. Szerintem úgy néztem ki, mint aki most jött ki egy 2 órás spinning edzésről. Folyt rólam a víz, levegőt konkrétan nem kaptam. Az volt az érzésem, hogy ez ma az év legmelegebb napja. Szegény pasi, mikor meglátott, csak annyit mondott: no problem, just relax. :-)) aztán levezetésként felmászatott a 3.emeletre. Nem tudom, ki van képben az tradicionális angol építészeti stílussal, de itt a lépcső olyan meredekségű, mintha a padlásra másznál fel. just relax....köszi...mikor már épp kezdtem levegőt kapni...A lakás: nem ez lesz a befutó. De örülök, hogy megnéztem, mert már van viszonyítási alap. Eléggé le volt robbanva, nem az elmúlt évtizedben lett felújítva. De volt egy gyönyörű kandalló is benne, amit kérdeztem, hogy működik-e. Válasz: igen a kandalló működik, de a kéményt ki kell tisztíttatni, ha használni is akarjuk, bokszoljuk le a főbérlővel, NO THANK YOU. Pedig az ára lapján, lehetett volna egy luxuslakás is. Még holnap, meg jövő héten megyünk pár címre, kíváncsi leszek.
Napjaink elég nyugisan telnek, eljárunk vásárolgatni, játszóterezni, sokat sétálunk. Rengeteget...de baromi jól esik. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire el van lustulva, csak beül a kocsiba, aztán kiszáll a kocsiból és nem mozog semmit. Hát most bepótolom az elmúlt éveket rendesen. Eleve a játszótér kb. 1.5 km-re van a szállodától, ez oda-vissza 3 és van, hogy délelőtt és délután is kimegyünk. A bevásárlást szerencsére közben meg tudjuk ejteni. Dórci a múltkor saját lábán hazagyalogolt a játszótérről!!!! Mondjuk előtte kikönyörgött magának egy kisbabakocsit és azt tolta... :))) El is fárad rendesen, délután nagyot alszik, én ekkor tudok leülni  a gép elé lakást nézni. Azért nagyon fura, mert megszoktuk a különlétet a bölcsi miatt és most újra össze kell szokni. Néha-néha mondja, hogy menjünk haza, meg mikor megyünk bölcsibe, de lassan meg fogja szokni. Livike barátnőjét viszont sokat emlegeti, szerintem nagyon hiányzik neki. Főleg, amikor a gyereknapi Alma koncertet nézi és ott ugrálnak Livivel. Mindenesetre látszólag az nagyon boldoggá teszi, hogy mindhárman együtt vagyunk. Ma volt egy aranyos megmozdulása vacsi közben: ült az ágyon, majszolta a vacsiját és közben (ő persze azt hitte, hogy nem vesszük észre) azt motyogta magában vigyorogva: "ott ül az Anya, az Apa és a Dóri együtt". nagyon aranyos látvány volt. Apa kitalált egy nagyon jó mókát a fürdésnél, mert szegénykémnek hiányzik a pancsi (zuhanyzó van). Attila felhozott a konyháról egy hatalmas műanyag ládát, teleengedte neki vízzel és Dóri belemászott pacsálni. Rácsuktuk a zuhanykabin ajtaját és kedvére locsolhatta ki a vizet belőle. Mára ennyit, a hétvégéről remélem jövő hét elején be tudok számolni. És most jöjjenek a képek :

Indulás

A búcsúzkodást most inkább nem részletezném, annyira nem volt jó élmény, hogy le is írjam. Fura volt látni a majdnem üres lakást, csináltam is pár fotót.

Onnan folytatnám, hogy felszálltunk a repülőre, Dórci teljesen bepörgött, annyira izgatott lett.Végig dumálta az utat (nem halkan :-) ), szerintem pár utasnak elment a családalapítástól a kedve. A katarzis akkor következett be, amikor elkezdték a kaját osztani a gépen. Gyakorlatilag üvöltött hogy ő  is kér szendvicset, miért nem kap már szendvicset, ezt néha megspékelte "Anyaaaaa, mikooor kapok már szendvicset??" nyafogással. Mikor végre megérkezett a várva várt elemózsia... végre csönd lett :-) brutális mennyiséget hamizott meg. Ahhoz képest, hogy otthon alig tudok vele megetetni egy kis kenyeret....

Azért ez a repülőút is tartogatott meglepetéseket. Aki ismeri a karácsonyi sztorinkat, annak ez nem újdonság. Szóval a babakocsi.....itt és most, ünnepélyesen megfogadom, hogy soha-soha többé nem viszek magammal babakocsit. Megint sikerült (most csak) 20 percig keresni, de "szerencsére" nem én voltam az egyedüli vesztes, többen keresték a babakocsijukat. Aztán persze végül meglett. Mikor végre felszálltunk az aberdeeni-i járatra, úgy gondoltam most már minden ok, na persze, a kis naiv.....elkezdünk kigurulni, már a kifutópályán voltunk, hajtóművek pörögnek, ahogy kell, aztán egyszer csak vissza az egész, motor leáll, vissza a kapukhoz.tök jó, kiderült, hogy találtak a gépen 3 csomagot, aminek nem volt gazdája a gépen, így hát biztonsági előírás stb, stb. lerámolták a csomagokat és 30 perces késéssel, de elindultunk. Dóri már nagyon fáradt volt, gyakorlatilag végigsírta az 1 órás utat. (akkor már este 11 óra volt), leszállásnál fájt a füle, inni meg persze nem akart, szegénykém, de végül megérkeztünk. És Apa ott várt minket, felkapta Dórcit, jól megölelgette, megpuszilgatta, annyira aranyosak voltak :-))Dóri meg csak nézett, hogy hol vagyunk. Aztán be egy taxiba és irány a szálloda. A taxiban végigcsicseregte az utat. Amikor kiszálltunk, a taxis röhögve megjegyezte, hogy bár egy kukkor sem értett belőle, de nem semmi beszélőkéje van a kiscsajnak. Aztán egy kis apahancúr, dobálás a levegőbe, bírkózás és alvás.

Másnap reggel felkeltünk és elindultunk vásárolni, meg feltérképezni a várost. Találtunk tök jó bevásárló központot (Stopshop jellegű) sétatávolságra, így bármikor el tudunk babakocsizni. Dórcika kapott hercegnős ágyneműt, meg paplant (az már nem fért be bőrönbe).Utána találtunk egy nagyon szuper játszóteret, ott le is ragadtunk. kiugrálta magát a kisasszony. Onnan 50 méterre van a tengerpart, le is sétáltunk, Dóri persze rögtön: pancsi-pancsi. Hát volt néhány elmebeteg a vízben....

Irány haza, pizzaebéd :-) majd délutáni alvás, Dóri 3,5 órát aludt. Majd amikor felébredt, álmosan annyit mondott: Most melyik Angliában vagyunk? szegény egy kicsit össze van még zavarodva. Még este kicsit csavarogtunk, vacsiztunk és alvás.

Most indulunk Dórcival kettecskén csavarogni, meg az ingatlanosokat feltérképezni. Majd jelentkezünk, remélem nem tévedünk el.....Ti is drukkoljatok, tudjátok az én tájékozódási képességem...hajjjajj:-)