A búcsúzkodást most inkább nem részletezném, annyira nem volt jó élmény, hogy le is írjam. Fura volt látni a majdnem üres lakást, csináltam is pár fotót.
Onnan folytatnám, hogy felszálltunk a repülőre, Dórci teljesen bepörgött, annyira izgatott lett.Végig dumálta az utat (nem halkan :-) ), szerintem pár utasnak elment a családalapítástól a kedve. A katarzis akkor következett be, amikor elkezdték a kaját osztani a gépen. Gyakorlatilag üvöltött hogy ő is kér szendvicset, miért nem kap már szendvicset, ezt néha megspékelte "Anyaaaaa, mikooor kapok már szendvicset??" nyafogással. Mikor végre megérkezett a várva várt elemózsia... végre csönd lett :-) brutális mennyiséget hamizott meg. Ahhoz képest, hogy otthon alig tudok vele megetetni egy kis kenyeret....
Azért ez a repülőút is tartogatott meglepetéseket. Aki ismeri a karácsonyi sztorinkat, annak ez nem újdonság. Szóval a babakocsi.....itt és most, ünnepélyesen megfogadom, hogy soha-soha többé nem viszek magammal babakocsit. Megint sikerült (most csak) 20 percig keresni, de "szerencsére" nem én voltam az egyedüli vesztes, többen keresték a babakocsijukat. Aztán persze végül meglett. Mikor végre felszálltunk az aberdeeni-i járatra, úgy gondoltam most már minden ok, na persze, a kis naiv.....elkezdünk kigurulni, már a kifutópályán voltunk, hajtóművek pörögnek, ahogy kell, aztán egyszer csak vissza az egész, motor leáll, vissza a kapukhoz.tök jó, kiderült, hogy találtak a gépen 3 csomagot, aminek nem volt gazdája a gépen, így hát biztonsági előírás stb, stb. lerámolták a csomagokat és 30 perces késéssel, de elindultunk. Dóri már nagyon fáradt volt, gyakorlatilag végigsírta az 1 órás utat. (akkor már este 11 óra volt), leszállásnál fájt a füle, inni meg persze nem akart, szegénykém, de végül megérkeztünk. És Apa ott várt minket, felkapta Dórcit, jól megölelgette, megpuszilgatta, annyira aranyosak voltak :-))Dóri meg csak nézett, hogy hol vagyunk. Aztán be egy taxiba és irány a szálloda. A taxiban végigcsicseregte az utat. Amikor kiszálltunk, a taxis röhögve megjegyezte, hogy bár egy kukkor sem értett belőle, de nem semmi beszélőkéje van a kiscsajnak. Aztán egy kis apahancúr, dobálás a levegőbe, bírkózás és alvás.
Másnap reggel felkeltünk és elindultunk vásárolni, meg feltérképezni a várost. Találtunk tök jó bevásárló központot (Stopshop jellegű) sétatávolságra, így bármikor el tudunk babakocsizni. Dórcika kapott hercegnős ágyneműt, meg paplant (az már nem fért be bőrönbe).Utána találtunk egy nagyon szuper játszóteret, ott le is ragadtunk. kiugrálta magát a kisasszony. Onnan 50 méterre van a tengerpart, le is sétáltunk, Dóri persze rögtön: pancsi-pancsi. Hát volt néhány elmebeteg a vízben....
Irány haza, pizzaebéd :-) majd délutáni alvás, Dóri 3,5 órát aludt. Majd amikor felébredt, álmosan annyit mondott: Most melyik Angliában vagyunk? szegény egy kicsit össze van még zavarodva. Még este kicsit csavarogtunk, vacsiztunk és alvás.
Most indulunk Dórcival kettecskén csavarogni, meg az ingatlanosokat feltérképezni. Majd jelentkezünk, remélem nem tévedünk el.....Ti is drukkoljatok, tudjátok az én tájékozódási képességem...hajjjajj:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése