Új élmények

 Asszem van mit bepótolni, de ne féljetek nem lesz Háború és Béke terjedelmű a blog :-))) Igyekszem röviden leírni az elmúlt 1,5 hónapot. Megérkeztek Giniék, aki nem ismerné őket, Attila unokatestvérékről van szó. Szóval ők is úgy döntöttek, hogy Skóciában folytatják mindennapjaikat. Már nagyon vártuk őket, Dóri teljes lázban égett, főleg a lányok miatt. Regina és Renáta, akikkel nagyon jól kijön, rengeteget játszanak együtt, annak ellenére, hogy kicsit nagyobbak, mint ő, de ez nem jelent problémát. Az első pár hét azzal telt el, hogy intéztük együtt a lakást, kocsit, iskolát a csajoknak stb, illetve felfedeztük a várost. Szerencsénk volt az időjárással is, nem volt sarkvidéki :-) Eltekintve néhány szélvihartól, meg az esőtől, azt lehet mondani, hogy kellemesen telt a nyár. Van egy skót közmondás itt ezzel kapcsolatban, ami magyarul valahogy így hangzik: "Ha nem vagy megelégedve a skót időjárással, várj 5 percet, tutira megváltozik" Jobban nem is lehetne megfogalmazni ezt. :-))

Megismerkedtem a játszótéren egy magyar családdal, nagyon helyesek, van 4 gyerekük, akik közül már 3 középiskolás. Nagyon kedvesek, telefonszámcsere után, felhívtak és meghívtak magukhoz vendégségbe. Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget beszélgettünk, ők már 4 éve itt élnek, és persze nem is akarnak hazamenni. Sok hasznos tanáccsal láttak el minket. Szép helyen is laknak, egy kicsit kijjebb a városból. El is határoztuk, hogy jövőre mi is kicsit kijjebb költözünk, egyrészről, mert olcsóbbak az ingatlanok, másrészről pedig csendesebb, nyugisabb. Egyébként furi, hogy nagyon sok magyarba botlunk bele, nem hittem volna, hogy ennyi honfitársunk képviselteti itt magát. Az mindenesetre elmondható, hogy nagyon összetartóak, segítik egymást, ami azért elég meglepő, valljuk be.....

Tengerparti játszótér

 

Nem kellett sokat várni és végre megérkezett Anyukám és Nagymamám, persze csak látógatóba, bár Anyu az utolsó napokban már más véleményen volt, de hát ez persze nem ilyen egyszerű :-)))

Rengeteget mentünk, szinte egész nap, úgyhogy újra beizzítottuk a babakocsit, hogy Dórcinak is komfortos legyen, meg persze nekem is, hogy ne kellejen cipelni a kisasszonyt. Hétvégén, amikor Attila is velünk volt, elmentünk kirándulni, megnéztük az "igazi" skóciát. Voltunk Stonehaven-ben megnéztük a Dunnotar Castle-t. Ez az az a kastélyrom, ami, ha magad elé képzeled Skóciát, tutira ez a kép villan be, zöld, sziklás félsziget benyúlik a tengerbe, rakta egy kastély romja. Lélegzetelállító volt. Voltunk Glamis-kastélyban, ami egyrészről az Anyakirálynő gyerekkori látogatásairól, a királyi család jelenlétéről, másrészt a kísértet sztorijairól híres. Érdekessége, hogy magánkézben van, és a 15. századtól a mai napig ugyan annak a családnak (Strathmore) a leszármazottai lakják, aki a kastélyt építették. Nemcsak  maga a kastély, de a kertje is csodálatos volt. Sajnos fotózni nem lehetett, így csak a parkról készültek képek. Dóri elég jól viselte a kastélytúrát, mondjuk voltak aranyos dolgai. Amikor beléptünk az ebédlőbe, kicsit sokkolt minket a látvány (hatalmas mahagóni asztal, ezüst evőeszközök, akkora kandalló, mint a nappalink, aranyozott antik bútorok), hogy egy percre nem figyeltünk rá, és arra kaptuk fel a fejünket, hogy bemászott a kordonnal leválasztott asztalhoz és 10 centire volt a keze a 600 éves porcelántányértól. Kicsit leizzadtam, térdre vágtam magam és a 2 lábánál fogva húztam ki onnan. Drága kirándulás lett volna.... Szerencsére az idegenvezető pali ezt nem vette észre, csak amikor már a kezemben volt a gyerek, még mosolygott is, hogy de cuki. Nem vigyorgott volna, ha látta volna, mi volt készülőben....A következő attrakciója az Anyakirálynő hálószobájában volt, ahol is lekapta a csizmáját, és közölte hogy megy aludni, mert álmos. Ezt a próbálkozását Attila akadályozta meg :-))) Fantasztikus volt a kastély, tele régi családi fotókkal, használati tárgyakkal. A régi fényképek nyűgöztek le a legjobban, ha nem tudtam volna, hogy a királyi család tagjai vannak rajta, egy átlagos család is lehetett volna.. Nagymama az unokával mosolyogva pl. (csak az a nagyi a Királynő volt...)  és még sok-sok szép hely, ami láttunk. Anyu nagyon felkészülten érkezett, komplett útitervet állított össze, hogy mit nézzünk meg, úgyhogy nekünk már alig volt dolgunk. Sajnos nagyon hamar eltelt ez a 9 nap, most nagyon hiányoznak, Dóri is kérdezgeti, hogy hol vannak...Aztán pár nap és érkeznek Attila szülei, úgyhogy sokáig nem kell nélkülöznünk kis családunkat :-))