Lakáskeresés

Hát a múltkor nem tévedtem el, de ma igen, elég rendesen méghozzá. :-))) De meg tudom magyarázni. Minden ház, minden utca tök egyforma volt. Ráadásul stresszelt az is, hogy időre kellett menni, természetesen késésben voltunk, mert picike nyuszikámnak nem volt mindegy, hogy melyik babájával alszik a babakocsiban, melyik cumit hozza magával és persze a babának is kellett plusz ruha is, mégiscsak Skóciában vagyunk. Tudom, persze legkönnyebb a gyerekre fogni, de tényleg így volt :-))) Na mindegy, ma volt a napja, hogy megnéztük az első lakást. Mikor végképp pánikba estem, hogy hol a bánatban vagyok, hívott Attila, hogy az ingatlanos már hívogatja őt, hogy hol a túróban vagyunk, ez sem volt épp stresszoldó információ. Végül megérkeztünk. Szerintem úgy néztem ki, mint aki most jött ki egy 2 órás spinning edzésről. Folyt rólam a víz, levegőt konkrétan nem kaptam. Az volt az érzésem, hogy ez ma az év legmelegebb napja. Szegény pasi, mikor meglátott, csak annyit mondott: no problem, just relax. :-)) aztán levezetésként felmászatott a 3.emeletre. Nem tudom, ki van képben az tradicionális angol építészeti stílussal, de itt a lépcső olyan meredekségű, mintha a padlásra másznál fel. just relax....köszi...mikor már épp kezdtem levegőt kapni...A lakás: nem ez lesz a befutó. De örülök, hogy megnéztem, mert már van viszonyítási alap. Eléggé le volt robbanva, nem az elmúlt évtizedben lett felújítva. De volt egy gyönyörű kandalló is benne, amit kérdeztem, hogy működik-e. Válasz: igen a kandalló működik, de a kéményt ki kell tisztíttatni, ha használni is akarjuk, bokszoljuk le a főbérlővel, NO THANK YOU. Pedig az ára lapján, lehetett volna egy luxuslakás is. Még holnap, meg jövő héten megyünk pár címre, kíváncsi leszek.
Napjaink elég nyugisan telnek, eljárunk vásárolgatni, játszóterezni, sokat sétálunk. Rengeteget...de baromi jól esik. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire el van lustulva, csak beül a kocsiba, aztán kiszáll a kocsiból és nem mozog semmit. Hát most bepótolom az elmúlt éveket rendesen. Eleve a játszótér kb. 1.5 km-re van a szállodától, ez oda-vissza 3 és van, hogy délelőtt és délután is kimegyünk. A bevásárlást szerencsére közben meg tudjuk ejteni. Dórci a múltkor saját lábán hazagyalogolt a játszótérről!!!! Mondjuk előtte kikönyörgött magának egy kisbabakocsit és azt tolta... :))) El is fárad rendesen, délután nagyot alszik, én ekkor tudok leülni  a gép elé lakást nézni. Azért nagyon fura, mert megszoktuk a különlétet a bölcsi miatt és most újra össze kell szokni. Néha-néha mondja, hogy menjünk haza, meg mikor megyünk bölcsibe, de lassan meg fogja szokni. Livike barátnőjét viszont sokat emlegeti, szerintem nagyon hiányzik neki. Főleg, amikor a gyereknapi Alma koncertet nézi és ott ugrálnak Livivel. Mindenesetre látszólag az nagyon boldoggá teszi, hogy mindhárman együtt vagyunk. Ma volt egy aranyos megmozdulása vacsi közben: ült az ágyon, majszolta a vacsiját és közben (ő persze azt hitte, hogy nem vesszük észre) azt motyogta magában vigyorogva: "ott ül az Anya, az Apa és a Dóri együtt". nagyon aranyos látvány volt. Apa kitalált egy nagyon jó mókát a fürdésnél, mert szegénykémnek hiányzik a pancsi (zuhanyzó van). Attila felhozott a konyháról egy hatalmas műanyag ládát, teleengedte neki vízzel és Dóri belemászott pacsálni. Rácsuktuk a zuhanykabin ajtaját és kedvére locsolhatta ki a vizet belőle. Mára ennyit, a hétvégéről remélem jövő hét elején be tudok számolni. És most jöjjenek a képek :